FREEDOM

jön a tavasz

most már rendben lesz minden.

repost: mára virradóan hó esett (2012-02-28)

Te már megírtál mindent előre.

Magadat, engem, a szavakat,

Mindent.

 

aucs

Azt hiszem ez most így pont elég volt.

Au.. au au au au. Nagyon fáj. nagyon…

Mindegy, úgyis kellett valami, ami megkoronázza ezt a hónapot. Köszi, ezzel megvolt. Végre itt állok a semmi közepén: nulla életcél, nulla lelkesedés. Nincs semmi, ami fölkeltene reggel, ami kirugdalna az ólmos fáradtságból. Most szeretnék aludni. Örökké csak aludni. Sohase fölkelni.

Hisz minek is?

“I’m empty and aching and I don’t know why…”

te nem érzed?

 

én igen

I’m so sorry, God.

I’m such an utterly detestable child of yours.

.

a fene nagy büszkeséged

hogy görcsösen kapaszkodsz olyan dolgokba, amik semmit sem érnek

és hogy sosem teszel semmit, de semmit: csak vársz. úgyis minden elrendeződik

nem is tudom

Tudod milyen az amikor egyetlen szó sincs a fejedben? Amikor gondolsz, érzel, de el nem tudnád mondani mit. Amikor annyira haragszol, hogy legszívesebben széttépnél valakit, de nincs más, csak a harag. Nincs ok, nincs értelem. Egy apró ártatlan mozdulatba kapaszkodó pillanatnyi őrület. Jön és megy. De akkor csak ez az egy dolog létezik.

És elmúlik. Utána csöndesség.

Néha szeretném leírni. Kiírni. Azokat a furcsa foszlányokat, amik bennem kavarognak. De ezek csak foszlányok. Gyönge kis érzelmek. Átlagosak, zavarosak. Ezekről nem lehet írni. A közemberek csak a nagy érzésekről tudnak írni: szerelemről, gyűlöletről, fájdalomról, szenvedésről. A nyugalom rettenetes zavarosságáról csak az írók írhatnak.

üresség

Azt hiszem megöltél bennem valamit. Nem késsel, egyetlen halálos döféssel, lassú méreggel. Az utolsó csepp már csak apró rándulásként szaladt végig a testemen. Akkorra már mindegy volt.

Forgunk. Jobb bal jobb bal jobb bal… Táncolunk. Lassan felolvadnak jégcsapnak tetsző lábujjaim. Újjáéledek? Mosoly, hőség. A zene egy pillanatra betölti az űrt. A halott semmit. Bennem.

Nincs mit vesztenem. Nincs mit vesztenem. Nincs mit vesztenem… nincs semmim.

Nincs mit mondanom. Nincs mit mondanom. Nincs mit mondanom… gondolataim sincsenek. A semmiről nem lehet írni.

Üres vagyok, mint egy új szemetes.

new year’s eve

maybe I don’t want anything extraordinary. I want it just like in the book “On the Road”

maybe it’s too much to ask for…