Azt hiszem megöltél bennem valamit. Nem késsel, egyetlen halálos döféssel, lassú méreggel. Az utolsó csepp már csak apró rándulásként szaladt végig a testemen. Akkorra már mindegy volt.
Forgunk. Jobb bal jobb bal jobb bal… Táncolunk. Lassan felolvadnak jégcsapnak tetsző lábujjaim. Újjáéledek? Mosoly, hőség. A zene egy pillanatra betölti az űrt. A halott semmit. Bennem.
Nincs mit vesztenem. Nincs mit vesztenem. Nincs mit vesztenem… nincs semmim.
Nincs mit mondanom. Nincs mit mondanom. Nincs mit mondanom… gondolataim sincsenek. A semmiről nem lehet írni.
Üres vagyok, mint egy új szemetes.
